Az időmúlás megnehezíti a büntetőeljárásokat, ezért az eljárások időszerűségét a jogalkotó a terhelti beismerés kiemelt szerepével kivánta javítani az új büntetőeljárási törvényben. A beismerésben rejlő lehetőségek kihasználására épít az elsőfokú bíróság eljárásában kiemelt szereppel bíró előkészítő ülés is. Beismerés esetén már itt ítélet születhet, más esetben pedig a bizonyítás kereteinek kijelölésére alkalmas eljárásjogi stáció, amely a perelhúzásra irányuló törekvések megakadályozásának legfőbb állomása. Az előkészítő ülés egy olyan új jogintézmény, amely alapjaiban változtatja meg a büntetőeljárás bírósági szakaszát. Azonban az időszerűség javítása érdekében tett intézkedések nem üresíthetik ki a büntetőeljárás lényegét és nem nyomhatják el az állam büntetőigényének érvényesítését és a jogállamiságból fakadó garanciákat. Szakdolgozatom hipotézise az, hogy az előkészítő ülés nem engedi maradéktalanul érvényesülni az eljárásjogi garanciákat. Továbbá olyan kérdésekre keresem a választ, hogy az anyagi igazság vagy a gyorsaság a fontosabb a büntetőeljárásban? Valamint a büntetőeljárásról szóló törvény hatályba lépését követően beváltotta-e az előkészítő ülés a hozzá fűzött reményeket? A válaszokat az időszerűség büntetőeljárásban betöltött szerepének vizsgálata, valamint a hatályos szabályok elemzése, továbbá az előkészítő ülésben rejlő lehetőségek és azok eljárásjogi garanciákat veszélyeztető jellemzőinek ismertetése során keresem.