"...Két zsidó utazik a vonaton. Lehetnek öregek és csúnyák, elegáns, jó kiállású ifjak; hallgatnak, és a tájat nézik, ez itt gazdag, az ott ágrólszakadt nyomorult; szüntelenül beszélgetnek, közhelyeket, csacskaságokat mondanak, gorombáskodnak egymással - a világ minden fájdalma, minden bölcsessége szól belőlük. A mély-mély reménytelenség, az életöröm, a kimondhatatlan csapás, amit a lét jelent... Jómagam egyikükre sem hasonlítok, köztük nem ismerek magamra - megérkezéskor viszont már tudom, hogy e két zsidó egyike én vagyok. Meg a másik is. Ezek a zsidótörténetek, melyeknek egyike sem énvelem esett meg, s melyeknek egyikét sem én találtam ki, engem ábrázolnak, engem jellemeznek, engem magyaráznak meg. Ez mindig az én történetem. És a maguké."