Az időkorúak versengése hosszú ideig nem került a kutatók érdeklődésének a középpontjába, mert az időskorral kapcsolatos pszichológiai elméletek egyike sem tételezte azt, hogy a versengési motiváció időskorban is fent marad. A korábban két leginkább uralkodó modell, az ún. „Deficit modell” (Cumming & Henry, 1961) és az ún. „Integrált személyiség modell” (Erikson, 1963) szerint a versengésnek nincsenek meg idős korban a pszichológiai feltételei.  A várható élettartam folyamatos növekedésével együtt megjelent a sikeres öregedés fogalma (Baltes, 1990), amely már feltételezte és aztán kutatásokkal bizonyította is, hogy a célok, törekvések és vágyak továbbélnek az időskorban is.