"A József Attila-díjas prózaíró a kilencvenes évek elején tűnt föl erős atmoszférájú elbeszéléseivel a kortárs magyar irodalomban, először a Holmi hasábjain, s azóta jelen van szinte valamennyi rangos fórumon. Tehetséges és termékeny író: 1990 óta, meseregényeit is ideszámítva, tíz kötete látott napvilágot, s a Háborús történet a tizenegyedik. Kálnay Adél a lélektani realizmus ábrázolójaként szuverén módon szembemegy a mindenkori divattal: írási érzékeny művészettel rajzolt látleletek azokról a sebekről, amelyeket a világ vagy az oly gyakran kegyetlen dramaturgiával dolgozó emberi sors üt a lelkeken. A Háborús történet, melynek életideje az első világháború, szorongató valószerűséggel jeleníti meg 'hőse', az esztelen öldöklés vágóhídjára hurcolt, majd orosz hadifogságba esett és hazájától örökre elszakadó Lakatos József csendes kálváriájában a sok-sok százezer névtelen közkatona közös emberi sorsát, szenvedéstörténetét." (Domokos Mátyás)