A tíz évvel ezelőtt megjelent "Gondban a bohóc" c. kötet azt a Michniket mutatta be a magyar olvasónak, aki a totalitarizmus évtizedeiben elszántan harcolt a pártállam politikai és kulturális monopóliumának megtörésén, s aki harmincnégy esztendős korában, a Szolidaritás megalakulásakor úgy érezte, hazájában végre kisütött a nap. A lengyel forradalom azonban, amelynek szerzőnk, fáradhatatlanul munkálkodva az értelmiség és a munkásság történelmi szövetségén, aktív előfutára volt, nem győzött könnyen. Ám Michnik, e vérbeli politikai esszéista a kilencvenes évektől gyökeresen átalakuló világban ugyanúgy tisztában volt a leírt szó súlyával, mint a hadiállapot hónapjaiban. Írt és írt, pontosabban olvasott és írt minden élethelyzetben, börtönben, internáló táborban, szanatóriumban, a lapszerkesztés napi robotja közben vagy erővel kiszakítva magát az értekezletek és konferenciák végtelen láncolatából. Ezt az esszéírót mutatja be a jelen kötet, melynek szerzője számot vetve Václav Havel, Andrzej Wajda, Tomas Venclova, Galina Sztarovojtova és mások életútjának politikai és erkölcsi tanulságaival, nem fél birokra kelni az új idők új szörnyeivel, szembenézni az új kor új kihívásaival.