"Kincses Károly – a kecskeméti életműkiállítás alkalmából – megkísérelte lehántani Rónai Dénes munkásságáról a rárakódott túlzásokat és igazolhatatlan pletykákat. Az eredmény: sodró kronológia, Kincses lebilincselő, adomázós modorában. Pedig nem volt könnyű dolga, hiszen a huszadik század első felének kiváló portréfotósa izgalmas életet élt, kísérletezésekkel, műterem-alapítással, vállalkozásokkal, zajos külföldi sikerekkel és vagyont hozó találmányokkal bőségesen ellátva. Inasévei alatt megfordult Nadar fiának párizsi műtermében, sőt a Lumière testvérek filmgyárában is. (Az elsők egyikeként filmezett kis hazánkban.) Fő profilját és megélhetési forrását a műtermi arckép jelentette, de készített piktorialista aktokat, reklámfotót, modern, fekete-fehér fényjátékokat, sőt olykor kirándult a magyaros stílus vagy a szociofotó területére is. Hol univerzális tehetségű, nyitott eszű iparos volt, hol finomlelkű művész. Váci utcai atelier-jében székelt egy bábszínháztársulat (külön tanulmány mutatja be), de kiállított ott Gulácsy Lajos is. A mindig talpára eső pragmatikus szakember kaméleontudományának köszönhetően vált a nagy túlélővé. A kommün véres napjaiban például az addigi, előkelő „udvari fényképész” cégért kiegészítette két betűvel. Így lett belőle udvariAS fényképész – egy letűnt finom kor előkelő mesterembere, dokumentuma és dokumentálója."