A tót atyafiak és A jó palócok novelláiban Mikszáth megtalálta egyéni hangját. Szemlélete ugyanakkor még alapvetően romantikus, ebből őriz meg mindig valamit későbbi realista alkotásaiban. Értékrendje változatlan maradt, a megítélés hőfoka, keménysége változott. Nem véletlenül mondta A jó palócok elbeszéléseiről: "Magamat látom e könyvben, aminő voltam fiatal koromban, s aminő már sohasem leszek többé." Hiszen e két novelláskötetben az író ítélete még könyörtelen, nem ad fölmentést a megtévedt vagy bűnös embernek; kiáll a tisztesség, a tisztaság mellett. A művek világa Mikszáth gyermekkorát idézi föl: egyszerű történetek falusi alakokkal, háttérben a gyönyörű tájjal, a fenséges természettel.