Kommunikáció- és médiatudomány szakos képzettségem mellett gyógypedagógiát is hallgatok a Debreceni Egyetemen: ebben a kettős távlatban került figyelmem homlokterébe egy rendkívül kétségbe ejtő össztársadalmi probléma. Álláspontom szerint az állam ugyan szabályozza a kiskorúak médiahasználatát, de ez önmagában nem bizonyul elegendőnek: az államnak, az iskolának és a családnak együtt kell dolgoznia azon, hogy a gyermekek médiatudatossága kialakuljon, megerősödjön. Szabályozás és nevelés komplex feladatáról szól a dolgozatom. Meggyőződésem, hogy a meglévő szabályozások, rendelkezések, az eddig megtett intézkedések fontosak, jó irányba mutatnak, de a kreatív alkalmazásukra lenne szükség, s emellett a korszerűsítésre is, hiszen a médiatechnológiák világa, a közösségi médiahasználat szinte követhetetlenül gyorsan változik. A szülők, a tanárok és az egész társadalom feladata, hogy az állam által kibocsátott médiahasználati szabályozásokat betartsa és betartassa. Ez elsősorban egy össztársadalmi feladat, melyre megoldást adna, ha a szülő, a tanár és a gyerek médiahasználata tudatosabb lenne. De éppen a tudatosság fejlesztése a legnagyobb kihívás: pénz, technika, iskolai óra, otthon erre fordított idő, szakmai tudás, elkötelezettség, türelem, a generációs különbségek értő kezelése szükséges hozzá.