Újpétery Elemér a két világháború közötti korszak, másodvonalbeli politikusainak egyike, pályaképe egyértelműen a klasszikus diplomata karrierek közé illeszthető be. Hét évet töltött el magyar külügyi szolgálatban, kezdetben Imrédy Béla majd Csáky István személyi külügyi titkáraként tevékenykedett. 1938 – és 1939 folyamán egyre inkább bekapcsolódott a magyar külpolitika mechanizmusába, majd 1942-ben külföldi posztra akkreditálták. Lisszabonban töltött évei alatt az ország szuverenitásáért küzdött, radikális jobboldali gondolkodása, németbarátsága egyre inkább átalakult és a nyugati orientációt támogatta. Ezt a politikai szemléletváltást kapcsolatai és a háborús körülmények egyaránt indukálták. Bár megítélése egész pályafutása során kettős volt, a források, követi jelentései mind igazolták ezt a szemléletváltást. Ezt bizonyította, hogy 1944. október 15. után nem kívánta szolgálni a Szálasi-kormányt, és beadta felmondását. Lisszaboni évei jelentették számára a vég kezdetét, majd a diplomata pályától teljesen elfordulva új életet kezdett, egy politikától mentes, kereskedelmi – és üzleti világban. A portugál gyarmatokon üzletemberként tevékenykedett, és felhagyva minden politizálástól nem csatlakozott egyetlen emigrációs szervezethez sem. Közel 40 évet töltött el az üzleti világban, amikor 1979-ben nyugdíjba vonult, először családjával Lisszabonban maradtak, majd Brüsszelben telepedtek le. 1983-ban hazalátogatott Magyarországra, és Rapcsányi Lászlónak interjú formájában számolt be a külügyi éveiről, amelyben pontosan beszámol akkor szerzett tapasztalatairól. Életéről és tevékenységéről a folytatásban megjelent visszaemlékezései is számot adnak. / Elemér Újpétery was a second-line diplomat of the interwar period. His career path is clearly one of the classic diplomatic careers, spending seven years in the Hungarian Foreign Service. Initially, he held the position of Foreign Secretary, working alongside Béla Imrédy and later István Csáky. 1938 and 1939 he became increasingly involved in the mechanisms of Hungarian foreign policy. He developed more and more contacts until he was accredited to a foreign post in 1942. During his years in Lisbon, he fought for the country’s sovereignty and his thinking was oriented toeards the West. In a unique experience the change in politica outlook, how he became a far-right to an Anglo-Saxon friendly politican. His connections, the circumstances of the war all induced this change. Although his judgement remained ambiguous throughout his career, his correspondence, his subsequent reports confirm this change of attitude. The transfer of Lisbon marked the beginning of the end for after 15 October 1944 he had no desire to serve the open Nazi power. Salasi government and gave up his diplomatic career. After 1945, he led a life free of politics and did not join any emigration organisations. He started a completely new life and entered the buseness world. In the colonies of Portugal, he did not go into politics but became a businesman. Experience in the world of commerce but he also had personal problems. Near after nearly 40 years, he retired and settled with his family in Lisbon and later in Brussels. In 1983 he returned to Hungary, gave an interview to László Rapcsányi and wrote in which he recalls with eyewitness accuracy the events of his foreign years in the foreign service. His memory has remained with his family, friends and historians to this day.