Naponta találkozunk hallássérültekkel, akik jelnyelven kommunikálnak egymással. A társadalom szemléletét tekintve kettősséget tapasztalhatunk róluk. Az elmúlt évek során jelentős változás történt a hallássérültek életében a 2009. évi törvényi szabályozás által. A dolgozatban arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen tényezők befolyásolják a siket közösséghez való tartozást, továbbá arra is, hogy a jelnyelvi törvény milyen hatással volt erre a közösségre. A dolgozat első részében a szakirodalmakra hagyatkozva mutatom be a hallássérülteket, azon belül részletesebben a siketeket és kommunikációjukat, a jelnyelvet valamint a jelnyelvi törvényt. Említem a hallássérülteknek, melyet több értelmezésben is bemutatok. Ezután rátérek a siket közösségek értelmezésére, továbbá a jelnyelv használatára. Bemutatom az oktatásban használt kommunikációs módszereket, végül a 2009. évi jelnyelvi törvényt és a törvény általi módosításokat ismertetem. A dolgozat második részében az empirikus kutatás segítségével mutatom be a siket közösség jellemzőit, valamint a jelnyelvi törvény hatásait vizsgálom. Az empirikus kutatást félig strukturált interjúk alapján végeztem.