9631422445
| dc.date.accessioned | 2008-11-22T01:28:55Z | |
| dc.date.available | 2008-11-22T01:28:55Z | |
| dc.description.abstract | A hulló hó a megbocsátás, a kegyelem jelképe. Tóth Krisztina verseiben is ott szitál a finom, alig érezhető porhó, mely az idők során lassan, észrevétlenül mindent befed; és ha izgalmas, sokat ígérő felfedezőútra indulunk e világban, előtűnnek sajátos formái, és a lábunkhoz tapadó hó alól előbukkannak a legkáprázatosabb színek. Az elfojtott, a ki nem mondható érzelmek kavarodása, a pattanásig feszült idegek: így jellemezhetnénk leginkább Tóth Krisztina költészetét, mely a nővé érés, az anyaság és a mélyben izzó, de kitörni képtelen szenvedélyek lenyomata. Egy három tételes versben elképzelt és valósnak tűnő szeretkezések keverednek, másutt óda születik az ötvenéves férfihoz. A címadó írásban Tóth Krisztina pedig megrendítő kérdéseket tesz föl a krisztusi koron innen, de a józsef attilain túl: "Harminckettő hogy telhetett? / Hogy múltak el napok, hetek?". Ezen új és régebbi verseket tartalmazó, az egész eddigi életművet bemutató kötet a (számunkra) megnyugtató válasz. | hu |
| dc.identifier.bibid | bibDEK00653329 | hu |
| dc.identifier.isbn | 9631422445 | hu |
| dc.identifier.opac | http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibDEK00653329 | hu |
| dc.identifier.uri | http://hdl.handle.net/2437/25421 | |
| dc.title | 9631422445 | hu |