A felszámolási eljárás és bírósági gyakorlata Rövid összefoglaló: Szakdolgozatom témája a felszámolási eljárás és bírósági gyakorlata. A felszámolási eljárást a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) szabályozza, melyet hatálybalépése óta számtalanszor módosítottak. Ebből adódóan a törvény hatályos szabályai szerint lefolytatott felszámolási eljárások már nem alkalmasak arra, amire a jogalkotók 1991-ben szánták, ugyanis a felszámolási eljárás a Cstv.-ben eredetileg megfogalmazott célokból (a hitelezői igények kielégítése után az adós cég megszüntetése), csak a jogutód nélküli megszüntetésre, a cégjegyzékből történő törlésre alkalmas. Ebből következően az elmúlt évek során a szakemberek egyre erőteljesebben és ismétlődően hangsúlyozták azt, hogy a csaknem másfél évtizede elfogadott magyar Csődtörvény napjainkra ellentmondásos, a megszámlálhatatlan módosítások és gyakori változtatások következtében teljesen áttekinthetetlen és számos tekintetben nincs kellő összhangban sem a hazai és most már az Európai Unió jogszabályaival sem. Ebből adódóan úgy gondolom, hogy a felszámolási eljárásnak és bírósági gyakorlatának az áttekintése – különös tekintettel a joggyakorlat során felmerülő ellentmondásokra – nagyon fontos. A dolgozatban ezért részletesen kitérek a kérelemre induló eljárásokkal kapcsolatos ellentmondásokra, az európai fizetésképtelenségi eljárás során felmerülő jogalkalmazási problémákra, a felszámoló kijelölésével kapcsolatos kérdésekre, a hitelezői választmány jogainak korlátozottságára, a szerződések megtámadására, a hitelezői érdekérvényesítés viszontagságaira és a felszámoló díjára.