A SARS-Cov2 vírus hirtelen elterjedése a világon népegészségügyi vészhelyzetet okozott minden ország egészségügyi ellátó rendszerének és gazdaságának. A legfontosabb lépések voltak: a járvány terjedésének megakadályozása, a lakosság felvilágosítása a betegség természetéről, a légúti fertőzés terjedési módjáról, az elérhető védekezési módszerekről, a kötelezően betartandó viselkedési és higiénés szabályokról és a vakcinák megérkezéséig a fokozott szociális távolságtartás fontosságáról. A lakosság betegösszetétele a korábbihoz képest annyiban változott, hogy jelentősen megnőtt a légúti fertőző betegségek száma, ezek súlyossága és különleges ellátási igénye. A többi betegség továbbra is fennáll a lakosság körében, ezek ellátásáról is gondoskodni kell. A személyes kontaktus kerülése mind a betegek között, mind az ellátó személyzet vonatkozásában új technológiák bevezetését igényelték. A korábban már elterjedt, de nem széleskörűen alkalmazott videokonferencia szoftverek és fájlmegosztó lehetőségek biztonsági szintjét emelve az egészségügyi ellátás szolgáltatásai közé beemelhetők lettek, és előnyökkel szolgáltak mind a veszélyeztetett, mind a nehezen elérhető lakosság egészségügyi ellátásának biztosításában. A telemedicina szolgáltatások orvosi szakmánként más-más igényekkel kerültek szembe, de a sikeres adaptáció bizonyítéka, hogy ma már széleskörben elfogadott gyakorlattá vált ezek alkalmazása. A dolgozatommal célom, hogy bemutassam a Covid-19 pandémia milyen változásokat indított el a hagyományos egészségügyi ellátás területén, a szolgáltatást igénybe vevő lakosságnak milyen a hozzáállása ezekhez az újításokhoz, mennyire ismerik vagy használják ki a technika adta lehetőségeket az egészségügyi ellátásuk során. Ennek felmérésére önálló kutatásomban kérdőív segítségével a telemedicina szolgáltatásokkal kapcsolatos attitűdvizsgálatot végeztem. A felmérés eredményei arra világítottak rá, hogy a válaszadók többségének az egészségügyi ellátása kapcsán van már személyes tapasztalata a telemedicina szolgáltatásokkal - elsősorban a távkonzultáció révén. Ugyanakkor a tapasztalt előnyök mellett az igény erre vonatkozóan még nem a személyes orvos-beteg találkozást megelőzve áll fenn, elsősorban a megspórolt időt, illetve a megbetegedés elkerülését látja előnyként a páciens. Ez a jövőben várhatóan hibrid megoldásokhoz vezet, mely a betegellátás szempontjából hatékony megoldásnak mutatkozik.