A tanulmánykötet középpontjában az 1956-os esztendő áll. Azonban a református egyházban bekövetkezett események nem lennének érthetőek, ha nem kerülne sor az előző évtizedben folytatott egyházellenes állami és pártpolitika, valamint azt az egyházon belül kiszolgáló egyházi vezetőkörök tevékenysége, illetve az egyház valódi, nem politikai küldetését meghatározónak tekintő lelkészek és világi vezetők között kialakuló, egyre mélyülő feszültségek bemutatására. Ezért kapnak hangsúlyt az 1945-1955. között lezajló, súlyos következményekkel járó változások. Másrészt a forradalom és szabadságharc leverése sem maradt hatástalan az egyházra. Az 1956-ban megindult megújulási mozgalmakkal, törekvésekkel, illetve a folyamatok elfojtásával és a megtorlásokkal azonban már inkább csak összefoglalóan foglalkozik a vallástörténész szerző ebben a kötetében, amelyben gazdagon használ fel elmélyült levéltári munka alapján fényre hozott új ismereteket.