A magyar polgári eljárásjog rendszerében a rendkívüli perorvoslatok egy neuralgikus pontot jelentettek, a fellebbviteli rendszer változásaival együtt is többször változtak. A polgári eljárásjogi kodifikációk során mindig a vitatott kérdések között volt a rendkívüli perorvoslat, amit - a perorvoslatok általános jelentőségén túl - az a körülmény is indokol, hogy a rendkívüli perorvoslatok áttörik a jogerőt, ami az eljárás központi jelentőségű jogintézménye. Dolgozatomban a rendkívüli perorvoslatok közül a felülvizsgálat jogintézményének változásait kísérelem meg felvázolni, kialakulásától a hatályos szabályozás létrejöttéig. A fogalmak tisztázását követően, munkám első részében a jogintézmény bevezetésének és történetének áttekintését adom a felülvizsgálat 1949-es megszűnéséig. Ezt követi a felülvizsgálat helyébe lépő jogintézmények ismertetése, különös tekintettel a törvényességi óvásra. A törvényességi óvás története a 9/1992 (I.30.) AB határozattal fejeződik be. Az Alkotmánybíróság döntése nyomán a felülvizsgálat 1993-as „újjáélesztése”, és az 1990-es évek további módosításai, majd a vizsgált jogintézmény koncepcionális reformját megvalósító 2001. évi CV. törvény, illetve ennek változtatásai kerülnek bemutatásra. A dolgozat a felülvizsgálat jelenének, a hatályos szabályozásnak a vázolásával zárul, kitekintve az új polgári perrendtartás kodifikációja kapcsán felmerülő javaslatokra.