Az író A szegények iskolája című esszéjét 1933-ban jelentette meg a Pantheon Kiadó. Ebben Márai Sándor az ember létállapota felől közelíti meg a szegénység fogalmát, tartalmát, s önmagát is közéjük sorolja. A mű sztoikus gondolatokon alapuló próbálkozás az élet titkával szemben, ugyanakkor az egész írást átszövi az irónia: nem tudományos értekezést írt, hanem "szatirikus esszét", ahogyan már Bálint György fogalmazott.