A gyermekkori ártalmas élmények (Adverse Childhood Experiences – ACE) hosszú távú hatásai a pszichoszomatikus tünetek és az egészségkárosító magatartásformák kialakulásában világszerte egyre nagyobb kutatási figyelmet kapnak. A jelen tanulmány célja annak vizsgálata volt, hogy a korai életkorban megélt negatív tapasztalatok (pl. bántalmazás, elhanyagolás, családi diszfunkciók) miként befolyásolják a fiatal felnőttek (18–30 év) testi tüneteit és káros egészségmagatartásait (pl. dohányzás, alkoholfogyasztás, pszichoaktív szerhasználat), továbbá hogyan kapcsolódnak az alapvető pszichológiai szükségletek kielégítettségéhez. A keresztmetszeti vizsgálat során 284 fő töltötte ki az online kérdőívet, amely öt mérőeszközt tartalmazott, köztük az alapvető pszichológiai szükségletek kielégítettségét (BPNSFS, 2015), az egészségmagatartásokat (HBSC, 2009), szomatikus tüneteket (PHQ-15, 2002), a gyermekkori ártalmas élményeket (ACE, 2010), és a mentális jóllétet (MET, 2018) mérő kérdőíveket. A minta nemi megoszlása 73,9% nő és 26,1% férfi volt. Az adatgyűjtés kényelmi mintavétellel történt, online felületen, és hólabda módszerrel toboroztunk vizsgálati személyeket. A minta átlagéletkora 21,8 év volt, szórása 2,98. A statisztikai elemzések során korrelációs vizsgálatokat végeztünk. Az eredmények alapján szignifikáns pozitív összefüggést találtunk az ártalmas gyermekkori élmények száma és a pszichoszomatikus tünetek (pl. fejfájás, alvászavar, gyomorfájdalom) gyakorisága között. Továbbá azok a fiatal felnőttek, akik több negatív gyermekkori élményt éltek át, gyakrabban folytattak egészségkárosító magatartásokat, különösen dohányzást és alkoholfogyasztást. A pszichológiai szükségletek (autonómia, kompetencia, kapcsolódás) alacsony kielégítettsége szintén szignifikáns összefüggést mutatott a káros magatartásformák előfordulásával. Eredményeink megerősítik a nemzetközi és hazai szakirodalomban megfogalmazottakat: az ACE-hatások egyénfüggőek, és jelentős rizikót jelentenek a fiatal felnőttkori mentális és fizikai egészség szempontjából. A kutatás kiemeli a korai intervenció, a trauma-tudatos nevelés, valamint a pszichológiai szükségleteket támogató környezet jelentőségét a prevencióban és az egészségfejlesztésben.