A vizsgálatok kimutatták, hogy a mezei nyúl állomány és korosztályviszonyaiban nagy eltérések mutatkoznak. Ezt támasztják alá a 2005–ös és 2006–os év élőnyúl befogási és terítékadatai és saját kutatásaim a korosztályviszonyok tekintetében. Az állománybecslések a vizsgált vadgazdálkodási egységben saccolással történek, ami a relatív–sűrűség meghatározására jó, de az állományhasznosítási terv készítéséhez kevés. Sajnos próbavadászat egyik évben sem zajlott, hogy igazán pontos képet kapjunk a fiatal egyedek szerepéről az állományban. A ragadozógazdálkodással szinte sehol nem állunk a tagok és a hivatásos vadászok motiváltsága a teríték növelése érdekében szinte a nullával egyenlő. Élőhelyfejlesztés nem vagy csak minimális mennyiségben történik sajnos, ami igazán ne, érzékelhető. Magam csak a Stohr–módszer alapján vizsgáltam az egyedeket, ami teljes pontosságot nem szolgáltat. Sajnos a gyógyszeres immunizáció ugrásszerűen megnövelte a rókaállományt, de a terítékadatok ezt a tendenciát nem követik. A mezőgazdaság Püspökladányban is átalakult, de a gazdák érdekeit itt Püspökladányban sem tudjuk összhangba hozni a vadgazdálkodó érdekeivel, megegyezésre esélyt a közeljövőben nem látok. A nyomás nagy a mezei nyúlra, hiszen a társaság anyagi helyzetét nagyban befolyásolja. A bevételek 30–40%–át adja éves szinten. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a mezei nyúl értékesítése nélkül a Püspökladányi Vadásztársaság életképtelen lenne ebben a formában. Sajnos a tagok és az intézőbizottság tagjai nem képesek új szemléletben gazdálkodni. A tagdíj hosszú évek óta 10 000 forint, ami még egy horgászengedély árának is töredéke. Ez a pár százezer forint kimondhatjuk semmire sem elég. Ez olyan, mint ha nem is lenne. Viszont magasabb tagdíjjal és a kiadások ésszerűségével a vadra nehezedő nyomást lehetne csökkenteni. Eredményt elérni csak teljes szemléletváltással lehetséges.