Kutatásom célja az volt, hogy transzgenerációs hatásokat mutassak ki három rokon-generáció között, különös fókusszal az elkerülésre tekintve. Kvalitatív értékelések eredményei alapján a vonás- és viselkedésszintű örökségek átadása nem nyert visszaigazolást, azonban sziginifikáns eredmény, hogy már a kérdőíveim faktoranalízise sem vágott egybe a várt eredményekkel, a faktorok nem követték a szakirodalom alapján várt struktúrát. Így az összes ezekre épülő eredmény fenntartásokkal kezelendő. Az viszont még ezeken az bonyolult faktorstuktúrákon át is látszik, hogy a gyermekvállalásnak és a párkapcsolatnak van hatása a tanult viselkedésre, nevezetesen a mintában vizsgált személyek problémamegoldási képességre. Az affektív temperamentumokkal ez nem így van, de ezt a szakirodalmi adatok alapján sem vártam. A családi narratívának igazoltan van transzgenerációs hatása, hiszen a narratív személyiségen keresztül befolyásolja az egyén viselkedését. Az eredmények tükrében kvantitatív módszer segítségével is megvizsgáltam abból a célból, hogy a vizsgált személyek válaszait ismétlődő mintázatokat találjak. A rendelkezésemre álló kitöltői válaszok alapjan megállapítottam, hogy a családi örökség megjelenik ismétlődő életesemények, párkapcsolati problémák, tipikus viselkedésekmintázatok formájában. A családi narratíva tónusa tendenciaszerűen megegyezik az ismétlődő trauma tónusával. A vizsgálat eredményei alapján a témafelvetés kérdéseire részben kaptam választ, további vizsgálati kérdések merültek fel, mind módszertani, mind tartalmi szempontból. A témát komplexitása és nehéz vizsgálhatósága miatt javasolt multidimenziós méréssel vizsgálni. A további vizsgálatok sikeressége érdekében javasolt a leírt tesztbattériához képest nagyobb hangsúlyt fektetni a kvantitatív mérésre, félig struktutált interjú formájában, illetve indokolt a használt kérdőívek revideálása is.