A SZÁJÜREGI TUMOROK VIZSGÁLATA A DEKK FOK AÁSZT-EN 2012-2016. KÖZÖTT

Készítette: Koroknai Erzsébet Általános orvos szak VI. évfolyam

Régóta ismert a magyar lakosság kedvezőtlen egészségügyi állapota. A tartós egészségromláshoz és a férfiak várható rövidebb élettartamához a rosszindulatú daganatos megbetegedések igen magas előfordulási gyakorisága jelentősen hozzájárul. Magyarországon a szájüregi rákok előfordulása és haláloki szerepe kiemelkedően magas volt az elmúlt évtizedekben, az európai országok sorrendjében az első helyre került. A fej-nyaki rákok incidenciájának növekedését a nyugati világban egyértelműen a dohányzás elterjedésével és a megemelkedett alkoholfogyasztással kapcsolják össze. A két faktor együttes előfordulása azonban 15-szörösére emeli a fej-nyak régióban előforduló daganatos megbetegedéseket. A vizsgálatomban részvevők körében is igen magas a dohányzó és alkoholt fogyasztó betegek aránya. Korábban a férfiak és az 50 év felettiek betegségének tartották, az utóbbi években egyre gyakrabban észlelik nőkön és fiatalokon is. Az általam vizsgált beteg populáció jelentős hányada 50 év feletti, a nemek közötti arány 1,8:1 a férfiak javára. Látható, hogy már közel sem akkora a nemek között kialakult eltérés, mint a korábbi évtizedekben. Ennek okai közül felmerülhet a már említett dohányzás szerepe, amely a nők körében is egyre gyakrabban előforduló kockázati tényező. Az elemzett adatokból kiderül, hogy a férfi és női dohányosok által naponta átlagosan elszívott cigaretták száma csaknem megegyezik. Szövettani típusukat illetően a szájüregi rákok jelentős része laphámrák, mely a vizsgálatomban is igazolásra került. A betegek ellátásának legfontosabb feladata a daganat radikális sebészeti eltávolítása és kiterjedt műtétek esetén a legoptimálisabb rekonstrukciós sebészeti eljárások alkalmazása. Kiemelten fontos ez az arc területén, ahol a nehezen eltakarható torzulás a beteg önképét és társadalmi beilleszkedési lehetőségeit is érinti. Az összesített hosszú távú túlélés kevesebb, mint 50%. Ennek hátterében több tényező is áll, az egyik legfontosabb, hogy gyakran már előrehaladott, gyógyíthatatlan állapotban ismerik fel. A betegek hosszú távú túlélésének biztosítása érdekében elengedhetetlen a szoros követés, az újonnan kialakuló elváltozások korai felismerése és kezelése.