Az utóbbi évtizedekben a street art, és falfirkák készítése egyre elterjedtebbé vált, mely tevékenységet manapság divatos tiltott művészetként emlegetni. A ténykedés komplexitását és aktualitását jól szemlélteti, hogy mind az utca embere, mind a hatóság és a média is egyre inkább behatóbban foglalkozik a témával, legfőképpen negatív színben tűntetve azt fel. A graffiti ennek ellenére egyre nagyobb tereket, szimpatizánsokat és alkotókat kebelez magába, kétségtelenül sajátos, egyedi bájával, misztikumával. Nem csak a nagyobb és kisebb városokban figyelhető meg, de falvakban is fellelhető és nem csak az utcákon, hanem otthonok és kiállítótermek falain is egyre gyakrabban találkozhatunk vele. Mindenki másképp vélekedik a falfirkákról, vannak, akik elítélik, akiknek tetszik, akadnak olyanok is, akiknek semmit nem jelent és vannak azok, akik készítik; róluk fog szólni ez a vizsgamunka. Dolgozatomban a szakirodalmi háttér vizsgálatával és a saját kutatásaim eredményeivel szeretném bemutatni a témával kapcsolatos következtetéseimet. Disszertációm fő irányvonala, hogy művészeti aspektusból vizsgálja a szóban forgó tevékenységet, fő célja pedig, hogy felfedje az alkotók motivációit, azt hogy miért csinálják, mi hajtja őket. Ezt a szakirodalom elemzésével, az általam készített kvalitatív interjúk vizsgálatával és terepen tett megfigyeléseim segítségével kívánom véghezvinni. A kezdetekkor felállítottam egy kutatási stratégiát, melyben megfogalmaztam kérdéseimet, az alkalmazandó kutatási technikákat, majd mindezek tükrében hozzákezdtem a tényleges vizsgálathoz. Az adatok összegyűjtése és elemzése után, ebben a formában szeretném ismertetni a levont következtetéseket.