A kézilabdázás rendkívül közkedvelt sportjáték, amelynek lényeges eleme a labda átadása és kapura lövése, dominánsan egykezes felső dobás alkalmazásával. A dobás ismétlődő voltából, a posterior stabilizátorok újra és újra fokozott terhelésnek lesznek kitéve, így idővel ezek hegesedése és kontraktúrája fog kialakulni. Mindezek okáért a domináns oldalon adaptációs mechanizmusok fognak megjelenni, kialakul a rotatiós izmok közötti diszbalansz, valamint megváltozik a scapula helyzete és kinetikája. A módosult struktúrák idővel a dobó oldali vállízület krónikus sérüléseinek kialakulását eredményezhetik. A sérülések jelentkezése a játékosok pályafutásának végét jelenthetik, így célszerű időben egy megfelelő prevenciós stratégiával beavatkozni, és korrigálni a módosítható rizikó faktorokat.