Célkitűzés: A manapság már népegészségügyi problémának számító meddőség hátterében számos ok állhat. A modern orvostudomány egyik legsürgetőbb feladata ezen okok minél részletesebb felderítése és hatékony kezelési módszerek kidolgozása. Többek között a méh strukturális rendellenességei, úgy mint a méhsövény vagy a diszmorf méh is szerepet játszhat a meddőség kialakulásában. Hála a modern képalkotó, valamint non-invazív/minimal invazív diagnosztikai módszereknek (pl.: MRI, 3 dimenziós ultrahang, hiszteroszkópia, stb.) ezen anatómiai rendellenességek egyre könnyebben és nagyobb pontossággal ismerhetőek fel.

Anyag és módszer: Kutatásunkban 1106, nőgyógyászati rendelésen jelentkező páciens adatait elemztünk retrospektív módon. Valamennyi beteget 3 dimenziós ultrahnaggal és ambuláns hiszteroszkópiával is vizsgáltunk.

Eredmények: Köztük 50.4%-os arányban (557 esetben) állapítottunk meg primer vagy szekunder meddőséget. Összesen 75 esetben uterus septumot, 52 esetben pedig diszmorf uterust diagnosztizáltunk. Ezen rendellenességgel diagnosztizált pácienseink körében mértük a meddőség arányát, mely 49.3 (37/75) és 69.2 %-nak (36/52) adódott. A szekunder sterilitás diszmorf uterus-sal rendelkező nők körében jelentősen nagyobb arányban volt megállapítható. A két fejlődési rendellenesség általunk tapasztalt előfordulási gyakorisága a betegállományunkban megfelelt a szakirodalomban is leírt prevalenciának az átlag populációban. Tanulmányunk célja a meddőség és a méh anatómiai eltérései közötti potenciális összefüggés vizsgálata volt.

Következtetések: A leírásra került rendellenességek és a páciensek meddőségi panaszai között összefüggést véltünk felfedezni. Ugyanakkor a vizsgált populációnk kicsi és nem teljesen reprezentatív, mivel a kutatás alanyaiul nőgyógyászati meddőségi rendelésen megfordult páciensek szolgáltak, így náluk már feltételezhető bizonyos fokú prediszpozíció bármilyen jellegű a betegség, elváltozás, nőgyógyászati/szülészeti panasz -pl.: meddőség- előfordulására.