A magyarországi szakszervezetek jelentős változáson mentek keresztül a rendszerváltást követően. A politikai és a gazdasági paradigmaváltás során a szakszervezeteknek lehetőségük nyílt demokratikus keretek között végezni az érdekvédelmi képviseletet. A 90-es évek azonban mást tartogattak számukra. A magas munkanélküliség arány miatt egy drasztikus létszám csökkenés alakult ki, amelyet egy lassabb taglétszám csökkenés követett. A tendenciát a mai napig nem tudták a visszájára fordítani. A létszám vesztés mellett gyengült a politikai befolyásuk. A médiában érdemleges fellépésről nem igazán lehetett hallani az elmúlt harminc esztendőben. Egyrészt a dolgozatom célja feltárni a létszám vesztés mögött álló tényezőket. Másrészt a szakszervezeti tagok tapasztalatai által kíváncsi vagyok a szakszervezetek működésére, valamint a munkavállalók attitűdjére. A hazai szakszervezetek helyzetének a megítéléséhez fontos megvizsgálni az európai országokban mért tendenciát, hogy a hazai szakszervezetek helyzetét összetudjuk hasonlítani globális szinten is.