A tanúvallomás, mint bizonyítási eszköz nem csak büntetőjogi téren, hanem pszichológiai téren is rendkívül érdekes számomra, ezért is esett a választásom ezen témakör bemutatására. Igyekszem egy átfogóbb képet adni a tanúvallomással kapcsolatosan, mely során elsődlegesen ismertetem röviden a büntetőeljárást, mint igazságszolgáltatást, történeti jellemzőit. Következő részben bemutatom a bizonyítással és eszközeivel kapcsolatos fogalmi elemeit, ezt követően elméleti és jogszabályi háttereit vizsgálva szemléltetem az említett bizonyítási eszközt. A tanúvallomás az egyik legfontosabb eszköz a bűntetőeljárásban a nyomozás során. Lehetővé teszi, hogy a hatóságok információkat gyűjtsenek és bizonyítékokat szerezzenek. A tanúvallomások segítségül szolgálhatnak az igazság kiderítésében és az elkövetők felelősségre vonásában. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy a tanúvallomások megbízhatósága kérdéses lehet, ugyanis az emberek emlékezete hajlamos torzulni, és a tanúk befolyásolhatók lehetnek. A nyomozóhatóságnak és az ügyészségnek gondoskodnia kell arról, hogy a tanúk megbízhatók legyenek, valamint arról, hogy ne legyenek kitéve manipulációnak vagy nyomásnak. A védő ügyvédeknek is kiemelt szerepük van abban, hogy felhívják a figyelmet a tanúvallomások potenciális hibáira és ellentmondásaira egyaránt. Az eljárás során a tanúknak biztosítani kell a megfelelő védelmet és támogatást. Ezáltal a tanúk biztonságban érezhetik magukat, melynek következtében biztonságosabban mondhatják el a történteket, tudatukban lévő információkat. Kulcsfontosságú az objektivitás és a valóság tiszteletben tartása a tanúvallomások helyes kiértékelése és a rendelkezésre álló jogosultságok érvényesítése érdekében. Összességében elmondható, hogy a tanúvallomás elengedhetetlen eszköze a büntetőeljárásnak, ugyanis ezen személyi bizonyíték napjainkban is elsődleges a modern technológia mellett mind hazánkban, mind a külföldi jogrendszerben egyaránt.