Az emberölés a legsúlyosabb bűncselekmény, tekintve, hogy visszafordíthatatlan. Mivel társadalmunk tagjainak zöme tisztában van azzal, hogy milyen következményekkel jár elkövetni ilyesfajta szörnyűséget, felmerülhet a kérdés, hogy mégis miért dönt amellett valaki, hogy elveszi azt mástól, ami mindenki számára a legértékesebb? Úgy vélem erre a kérdésre rendkívül bonyolult kielégítő választ adni, azonban szakdolgozatom célja többek között az is, hogy feltárjon bizonyos tényezőket, amelyek ezen bűncselekmény elkövetéséhez vezethetnek. A törvényhozó egyes elkövetési magatartásokat és körülményeket súlyosabb társadalomra veszélyességük miatt minősített esetként szabályoz. A minősített emberölési tényállások célja, hogy fokozott büntetőjogi védelmet nyújtsanak bizonyos jogi tárgyaknak vagy sértetti csoportoknak, illetve szigorúbb szankciókat alkalmazzanak. Ezzel szemben a privilegizált eset egy amolyan „kiskapu”, ugyanis egy szankciót érintő enyhítést eredményez az elme pillanatnyi lobbanékony cselekedetben való megnyilvánulása miatt. A dolgozatban vizsgált esetek rámutatnak arra, hogy a törvényi szigor mögött mély társadalmi és erkölcsi elvárások húzódnak meg. A minősítések nem csupán büntetési tételekhez kötődő súlyosító körülmények, hanem a generális prevencióra és az arányos szankcionálásra is irányulnak.