A dolgozat a Kossuth-kultuszról szól egy kultuszápoló szemével látva azt. A szerző „A Debreceni Kossuth Társaság” elnökeként (és már korábban is) aktív megélője és továbbadója a „Magyarok Mózesse” kultuszának, gyűjtője a relikviáknak, bankóknak. Ő maga is „szoborállító.” Ezt a tevékenységét mutatja be és vizsgálja a kultuszra és hagyományra vonatkozó néprajzi kutatások összefüggésében. Elmeséli saját történeteit és megvizsgálja, hogy az hol, miképpen kapott szerepet a népi-, de főképpen a kultikushagyományban. Így szól nevezetes Kossuth-anekdotákról, a Kossuth-bankókról, és a Kossuth-szobrok felállításának történetéről.