A dolgozatomban az édesvízi Spirodela polyrhiza (bojtos békalencse) axenikus laboratóriumi tenyészeteinek arzenitre, arzenátra, kromitre, kromátra, szelenitre, és szelenátra adott növekedési és fotoszintézis válaszait vizsgáltam in vivo klorofill fluoreszcencia leképezés használatával. Fontos megemlíteni a jövőre nézve, hogy a bojtos békalencsében igen nagy potenciált látnak gyakorlati alkalmazásokban is, mint pl. a szennyvíztisztítás egy plusz biológiai lépcsője. Ez azért is kiemelten fontos, mert mára már globális környezeti problémává vált a vízterek különböző toxikus anyagokkal való szennyezettsége, főként antropogén hatásokból kifolyólag. Az in vivo klorofill fluoreszcencia indukció a fotoszintézis közvetett vizsgálatára alkalmas módszer, melyet digitális kamerával összekapcsolva a fotoszintetikus folyamatok térbeli heterogenitásának meghatározására is alkalmazhatóvá válik. A módszer használatával a nehézfém kezelések utolsó napján készült felvételeket használva elemeztem a tesztnövények fotoszintézis válaszait, azon belül is a potenciális (Fv/Fm) és aktuális fotokémiai hatékonyság [Y(II)] kapcsolatát a szártag méretével, és a szártagon belüli anatómiai pozícióval. Az eredményeim alapján a Y(II) nagyobb visszaesést mutatott ugyanazon kezelésekben, mint az Fv/Fm. Az alkalmazott kezelések koncentrációtól és a szártagok fejlettségétől függően is jelentősen befolyásolták az adott szártagokon belüli mintázatokat. Ezeknek a folyamatoknak a további vizsgálata, részletesebb feltárása nagy jelentőségű mind alapkutatási, mind alkalmazott, pl. bioremediációs szempontból.