A munkaidő és pihenőidő szabályozásának gyakorlati kérdései a magyar munkajogban

Abstract

Szakdolgozatom a munkaidő-szervezés és a pihenőidő-biztosítás aktuális jogi kérdéseit vizsgálja, különös fókuszt helyezve a közszférában és a rendvédelmi szerveknél dolgozók jogviszonyára. A kutatás elméleti gerincét az uniós munkaidő-irányelv (2003/88/EK) és a hazai szabályozás (Mt., Hjt.) közötti feszültségpontok, valamint az Európai Unió Bíróságának irányadó esetjogának elemzése adja.

A dolgozat központi részét egy 140 fős mintán végzett kérdőíves felmérés alkotja, amelyben a versenyszféra, a közigazgatás és a fegyveres szervek dolgozói egyaránt képviseltetik magukat. Az empirikus adatok rávilágítanak, hogy a pihenőidőhöz való jog érvényesülése szektortól függetlenül rendszerszintű akadályokba ütközik: a válaszadók többsége (több mint 80%-a) nem ismeri pontosan saját törvényi garanciáit, és több mint felük tapasztalja a munkaidő-nyilvántartások hiteltelenségét.

A dolgozat külön elemzi a fegyveres szerveknél jelentkező speciális korlátozásokat, de rámutat arra is, hogy a „rejtett túlóra” és a díjazás nélküli készenlét a civil közszférában is mindennapos gyakorlat. A záró fejezetben megfogalmazott javaslatok a jogtudatosság növelésére és a hatósági ellenőrzések szigorítására irányulnak, célul tűzve ki egy uniós konform, a munkavállaló egészségét valóban védő jogalkalmazási gyakorlat kialakítását.