A PRAME (preferentially expressed antigen in melanoma) fehérjét 1997-ben azonosították először metasztatikus melanoma szövetet infiltráló citotoxikus T-sejtekből. Irodalmi adatok bizonyítják, hogy a PRAME immunhisztokémiai kimutatás hatékonyan alkalmazható melanoma és naevus differenciál diagnosztikai vizsgálataiban. Kutatások azt mutatták, a melanoma esetek 88-94%-a diffúz PRAME expresszióval bír, míg naevus esetén az esetek 86%-ánál negatív eredményt tapasztaltak. Vizsgálataink célja az volt, hogy a DEKK Kenézy Gyula Campus Patológián diagnosztizált festéksejtes elváltozások PRAME fehérje expressziós mintázatát feltérképezzük, differenciál diagnosztikai hatékonyságát megvizsgáljuk, valamint a festéksejtes léziók diagnosztizálása esetén jelenleg alkalmazott legfontosabb markerek (p16, MIB1 / Ki-67) immunfenotípusát összehasonlítsuk, valamint meghatározzuk a malignus melanomás esetekben az expressziók változását a folyamat előrehaladottságának függvényében. Az általunk vizsgált időszakban 20 dysplasticus naevus (kisfokú magatypiát mutató) és 20 (10 festéksejtes naevus talaján kialakult, 10 rezidualis naevust nem tartalmazó) malignus melanoma, valamint 5 in situ melanoma mintáit dolgoztuk fel immunhisztokémiai reakciókkal. A dysplasticus naevusok eseteiben a p16 átlagos festődése 85%, MIB1 / Ki-67 1%-ban, míg a PRAME 14%-ban mutatott festődést. Malignus melanoma eseteinkben a p16 31%-ban, MIB1 / Ki-67 24%-ban, PRAME 80%-ban expresszálódott a tumorsejtekben. Az általunk vizsgált malignus melanomás és low-grade dysplasiát mutató dysplasticus naevus esetekben a szakirodalmi adatokkal összevetve hasonló PRAME expressziót tapasztaltunk. Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a PRAME antitest expressziója szignifikánsan magasabb a melanomában, míg a dysplasticus naevusban alacsonyan vagy egyáltalán nem expresszálódik, ami megerősíti a dysplasticus naevusok és malignus melanomák megkülönböztetésére szolgáló kiegészítő eszközként való hasznosságát. Habár megerősítheti a diagnózist egyik vagy másik irányban, azonban a diagnózis alapja továbbra is a morfológiai jellemzőkön nyugszik.