Dolgozatomban alapját egy korábbi, 2002-es dolgozatom adta, amikor három zenei tehetségígéretnél vizsgáltam a Renzulli-modell tehetség-összetevőit. Ígéretes zenei pálya előtt álltak, de mégsem ezt választották. Kíváncsi voltam, miért mondtak le a zenei karrierről, mi motiválta őket más irányba? Újra interjú készítettem velük és pályadöntésük okát kerestem. Feltételeztem, hogy a túl sok mindenben tehetséges tanulók dilemmájával találták szemben magukat: nem tudták, mit válasszanak, mert sok mindenben jók lettek volna. Ez a feltételezésem be is igazolódott. Ketten az orvosi pályát választották, egyikőjük rendőrnyomozó lett. Pályadöntésüket állítottam mostani dolgozatom középpontjába, és az ehhez kapcsolódó kérdéseken keresztül kerestem választ döntésükre vonatkozóan. Érdekelt a jelenlegi pályájuk, motivációjuk, képességeik, időbeosztásuk, a zenével való kapcsolatuk, sikerfogalmuk, elégedettségük, jövőképük. Válaszaikat elemezve kerestem magyarázatokat arra, mi vihet egy kimagasló zenei tehetségígéretet más pályára?