A kapunyitási pánik vizsgálata a reziliencia és a proaktív megküzdés függvényében

Abstract

Dolgozatomban az újonnan megfogalmazott életszakaszhoz, a kezdődő felnőttkorhoz kapcsolódó fejlődési krízist, a kapunyitási pánikot vizsgáltam 18-28 éves egyetemi hallgatók körében. A „kapunyitási pánik” kifejezés csak az utóbbi időben került be a köztudatba és elsősorban a 20-as éveikben járó fiatalok felnőtt szerepbe lépéséhez köthető. A vizsgálat középpontjában a reziliencia és a proaktív coping krízisre gyakorolt hatása állt, de a két jelenség összefüggéseire is figyelmet fordítottam. Emellett megvizsgáltam azt is, hogy a párkapcsolat, a szülőktől való függetlenség és az egyetemi évek végének közeledte hogyan befolyásolja a krízis megélését. Eredményeim alapján a lélektani rugalmasság és a proaktív coping pozitív hatással van a kapunyitási pánikra, valamint a két jelenség egymással is szoros összefüggést mutatott.