Dolgozatomban a készülődő felnőttkor sajátosságait vizsgáltam a munkába állás, a szakmai szocializáció, a tanult szakmában végzett munka fényében egyetemista és diplomás személyek körében. Kutatásomban arra kerestem a választ, hogy az élet ezen periódusában hogyan alakul az egyének pályaelköteleződésének mértéke, milyen fontos az életükben és mit jelent számukra a szakmájuk, a dolgozói életszerepük. Vizsgálatom célja volt továbbá feltárni, hogy ebben az életkorban milyen összefüggésben állnak egymással a munkaértékek, a pályaelköteleződés, a pályaelhivatottság és az élethosszig tartó tanulás iránti attitűd. Kutatásom eredményei összességében rámutattak, hogy a készülődő felnőttkor lezárulását a munkába állás nem feltétlenül gyorsítja fel önmagában, az azonban kétségtelen, hogy a diploma megszerzése után a szakmájukban dolgozó egyének a nem dolgozó egyetemistákhoz képest kevésbé jellemezhetőek az identitáskereséssel, instabilitással, köztes állapot érzésével és kevésbé érzékelik ezt a periódust a lehetőségek időszakaként. A szakmai szocializációnak, a tanult szakmában végzett munkának sincs önmagában jelentős szerepe a pályaelköteleződés, a szakma és a dolgozói életszerep fontosságának szempontjából. Ugyanakkor a pályaelköteleződés mértéke összefüggésben áll a szakma szubjektív fontosságával, a munkaértékekkel (ezáltal a szakma jelentésével) és a pályaelhivatottság mértékével. Kiemelendő továbbá a pályaelhivatottság mértékének jelentősége az élethosszig tartó tanulás iránti attitűd érzelmi és viselkedéses aspektusainak alakulásában. Ezen eredmények egyrészt gyarapítják a készülődő felnőttkorral kapcsolatos ismereteinket, másrészt értékes hozzájárulással szolgálhatnak a pályatanácsadással foglalkozó szakemberek, pszichológusok munkájához.