Az emberi kapcsolatok mint szociális jólléti elem vizsgálata a középiskolások körében

Abstract

A tanulmányomban azt vizsgálom, hogy a középiskolások életében jelen vannak-e a jólléthez szükséges emberi kapcsolatok, tehát a kortárskapcsolatok, szülő-gyermek kapcsolatok és egyéb rokoni kapcsolatok. Adams et al. (1997) hat dimenziós jólléti modellje egy dimenziójának, a szociális jólléti dimenzió vizsgálatára koncentrálódik a tanulmányom tartalma. A kutatás során kérdőíves megkérdezés keretében folytattam a kutatásom (N=594). Eredményeim alapján elsősorban a diákok lelki állapotáról kaptam visszajelzést. Leginkább szüleik jelentik a támaszt a diákok számára, őket a kortársak követik. Kiderült, hogy a fiúk majd egyharmada csak egy segítő személlyel rendelkezik, aki a minden napjaiban támaszként szolgál, míg a lányoknál ez az arány jobbnak mondható.