Vitalitásgenerátoraink azokból a természetes erő és örömforrásokból állnak, amelyek egyszerre kellemesek és egészségvédelem szempontjából hasznosak. Népegészségügyi jelentőségük megelőzésben, egészségromlásokkal való megküzdésben, rehabilitációban egyaránt számottevő. Kutatásom célja annak elemzése volt, hogy a fenti három csoport egyikébe sem illő vallásosságot is vitalitásgenerátornak tekinthetjük-e? Arra kerestem választ, hogy egyházi iskolában végzett személyek életére pozitívabb hatással voltak-e a középiskolás évek, kiegyensúlyozottabb életet élnek-e és megbocsátóbbak-e, mint állami oktatási intézménybe járt társaik. A kutatáshoz a Megbocsátás Skálát használtam, további információk szerzése céljából saját szerkesztett kérdéssort is készítettem. Olyan 20 és 30 év közötti egyházi illetve állami középiskolában végzett diákokat kértem fel a vizsgálatban való részvételre, akik jelenleg is valamilyen oktatási rendszer tagjai. 50-50 fő szerepelt kísérleti, illetve kontroll csoportként.Adataim erősítik azt a véleményt, hogy a vallás és hit pozitív szerepet játszott a vallásos középiskolát végzettek diákkori és későbbi életében egyaránt. A vizsgálat eredményeinek gyakorlati jelentősége nem elhanyagolható: egészségfejlesztési és prevenciós programok tervezési folyamatában újabb szemponttal gazdagíthatja azok egészségpszichológiai alapozását.