Bevezetés: Azt gondolnánk, hogy egy orvos a megszerzett élet- és egészségtudományi isrmeretek birtokában egészségesebben és egészségtudatosabban éli mindennapjait. Másfelől, sajnos a magyar családorvosok helyzete sok szempontból nehéz (folyamatosan növekszik az egy orvosra jutó ellátandó lélekszám, egyre több a betöltetlen praxis, az aktív háziorvosok átlagéletkora pedig emelkedik), ami felveti annak a lehetőségét, hogy életmódjukat kedvezőtlenül befolyásolja a kritikus élethelyzetük. Mivel nem ismert a hazai háziorvosok életmódja, ezért nem tudjuk, problémát jelent-e az, hogy a háziorvosok (mint saját közösségeiben potenciális mintaadó személyek) személyesen ritkán vesznek részt egészségfejlesztési programokban. Cél: A vizsgálat célja a három magyar járásban dolgozó háziorvosok életmódjának felmérése és a magyar átlag populáció hasonló adataival való összevetése volt.

Eredmény: A háziorvosok között kisebb volt az elhízás kockázata (BMI>30: EH=0,44; 95%MT: [0,2 - 0,96]), viszont a mérsékelt súlyfelesleg gyakoribb volt a körükben: BMI>25: EH=1,97; 95%MT: [1,01 - 3,86]. Dohányzási szokásaik az országos átlagnak megfelelőek. Viszont, kevesebb alkoholt fogyasztanak (soha nem fogyasztott alkoholt: EH=2,67; 95%MT: [1,33 - 5,37], hetente többször fogyaszt alkoholt: EH=0,12; 95%MT: [0,06 - 0,24]. Társadalmi tőkéjük az átlaghoz képest lényegesen magasabb (könnyebben kapnának segítséget a szomszédoktól, ha szükségük lenne rá: EH=2,64; 95%MT: [1,3 - 5,36]. Konklúzió: A vizsgálat alapján elmondható, hogy a háziorvosok életmódja több szempontból is kedvezőbb, mint a felsőfokú végzettséggel rendelkező betegeiké. Ezek alapján érdemes volna személyes példájukra is építeni azokban a (pl.: kommunikációs) programokban, amik a preventív szolgáltatások igénybevételét szeretnék javítani.