Egy gyermek elvesztése minden szülő számára megrázó esemény. Az idő előtt megszakadt életút nagy lelki terhet ró az édesanyákra, ilyenkor különösen szükségük van arra, hogy megfelelő társas támasz álljon rendelkezésükre, kellő információ álljon rendelkezésükre a történtekről, hogy ezáltal könnyebbé váljon a feldolgozás. Kutatásomban a veszteségélmény környékén történt társas befolyásokat igyekeztem körül járni mind kórházi, mind a magánéleti tekintetben és ezeknek a hatását néztem a most született babához fűződő attitűddel az édesanya részéről. Kutatásomban veszteségélményt átélt és nem átélt édesanyák csoportjait hasonlítottam össze szülési attitűd és a babájukhoz fűződő vélekedés szerint és azt találtam, hogy nincsen szignifikáns különbség a csoportokban. Azonban azt sikerült kimutatnom, hogy a szülési attitűd korrelál a párkapcsolati elégedettséggel és a társas támasszal is, valamint függ a korábban tapasztalt kórházi körülményektől.