Személyiségtípusok szerinti motiválhatóság vizsgálata járóbeteg-ellátó intézetben

Abstract

Napjainkban a humánerőforrás-menedzsment egyre nagyobb hangsúlyt kap az egészségügyben. A generációs különbségek a munkaerőpiacon is élesen elkülönülnek, így a munkaerőhiány egyre nagyobb problémát jelent, ugyanis egyre jobban kitolódik az egészségügyi pályát választók munkába állási ideje. A jövő kihívásaira való felkészülés kulcsa az emberi tényező stratégiai fontosságának felismerése és tudatos kezelése. A sikeres betegellátás a jól képzett, motivált és elkötelezett szakemberek csapatában rejlik. Dolgozatomban azt kutatom, hogy ugyanaz a motiváció a vezetői eszköztárból, mint például az elismerés, fizetésemelés, előléptetés, egy munkafolyamattal való megbízás, dicséret miért működik, vagy éppenséggel nem működik a szervezetben egyformán. Érdekel, hogy az azonos személyiségtípusú emberek ugyanazzal a motivációs eszközzel lehet-e ösztönözni, megtartani, lelkesebb dolgozóvá tenni. Ugyanakkor befolyásolja-e az életkor a motivációnkat, változik-e az azonos személyiségtípusú embernél a motiváció rangsora, vagy az életkortól független. Ha van összefüggés a személyiségünk és a motiválhatóságunk között, akkor az rámutat arra, hogy miért lehet, vagy nem lehet ugyanazzal a vezetői eszközzel hasonló, vagy ugyanolyan eredményeket elérni a megválasztott motiváció által egységesen a munkavállalókon.