Természetvédelmi célú gyeprekonstrukció rövid távú eredményei dombvidéki löszgyepekben és erdőssztyepréteken

Abstract

A természetvédelmi célú gyeprekonstrukciós programok célja általában egy korábbi, természetvédelmi szempontból kívánatos állapot elérése. Az eredményes munkához a tapasztalatok és a hatásmonitorozások eredményeinek megosztása hozzájárulhat, emellett a gyepek kezelés-függő dinamikájának, szukcessziójának tanulmányozásával a gyeptársulások működéséről is bővülhetnek ismereteink. 2013 során egy Eger és Felsőtárkány közti, a Bükk hegység előterében elhelyezkedő dombvidéki területen vizsgáltam az alkalmazott gyeprekonstrukciós kezelések hatását a terület növénytakarójára. A kezelések célja a gyepterületek természetességi állapotának, illetve területi kiterjedésének növelése volt, melynek elérését a becserjésedett, valamint az inváziós fajok (elsősorban a Robinia pseudoacacia) által elfoglalt területek tisztításával valósított meg a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. A kezelési módszerek közt szárzúzás, gépi és kézi cserjeirtás, kaszálás és fakitermelés szerepelt. A vizsgálatot a beavatkozásokat követő évben, illetve részben azokkal párhuzamosan végeztem. Következtetéseimet a korábbi, 2007-ben Á-NÉR alapján készült élőhelytérkép és az általam készített 2013- as élőhelytérkép összevetéséből vontam le. A természetesség állapot jelzői a karakterfajok és a színező elemek, azok a gyakran védett, de legalább is lokálisan értékes növényfajok, melyeknek tőszámlálásos felmérését terepi munkám során szintén elvégeztem. Mind a löszgyepek, mind az erdőssztyeprétek esetében pozitív változások következtek be. A kutatási területen a gyepes élőhelyek kiterjedése közel másfélszeresére nőtt, a térképezés közben 19 védett növényfaj 5676 egyedét, valamint 10 lokális értékű növényfaj 1969 egyedét találtam meg. A felmérés eredményei azt mutatják, hogy a fenti műveletek rövidtávon alkalmasak dombvidéki gyepterületeink területi és természetességi állapot szerinti javítására, azonban állapotuk stabilizálásához a gyepek kezelésének folytatása elengedhetetlen. A gyakran költséges, és csak külső források bevonásával megvalósítható élőhely-rekonstrukciók eredményinek megőrzéséhez a hagyományos gazdálkodás és tájhasználat felélesztése jelenthet megoldást.