Az elmúlt évtizedek során a világgazdaság motorját egyre inkább a működőtőke-kivitel jelentette. 1990-től kezdve a működőtőke-áramlás gyorsulása világméreteket öltött, s a rendszerváltás bekövetkeztével a közép- és kelet-európai régióban éppúgy megmutatkozott, mint a magyar gazdaság vonatkozásában. A kormányok, felismerve a működőtőke nemzetgazdaságokra gyakorolt pozitív hatását, tudatosan kezdték csökkenteni a külföldi beruházások útjában álló akadályozó tényezőket. A korlátozások szinte teljes feloldása és az országok közötti működőtőke-vonzási verseny fokozódása során a hangsúly idővel az ösztönzési politikára tevődött át. Ennek kapcsán folyamatos vita folyik arról, mely tényezők vannak hatással a külföldi beruházók befektetési döntéseire. A motivátorok széles tárházában nem találunk olyan tényezőt, mely minden régióban, bármely vizsgált időszakban érvényesnek mondható. Sőt, az ösztönzőknek nem csak az eredményessége, de hatásának iránya is gyakran megkérdőjeleződik. A különböző hatástanulmányok eredményére hatással van a kiválasztott tényezőcsoport összetétele és maga a vizsgálati módszer is.