Az alkoholfogyasztás, az érzelemszabályozás és a kielégítetlen szelftárgy szükségletek kapcsolatának vizsgálata

Abstract

Elméleti háttér, célkitűzések: Jelen kutatás célja annak vizsgálata, hogy milyen összefüggések lehetnek az alkoholfogyasztási motivációk, az érzelemszabályozási nehézségek, a szelf fragmentáció illetve a kielégítetlen szelftárgy szükségletek között, és ezek milyen mértékben jósolják be az alkoholhasználat zavarait hazai normál populációban. A kockázatos alkofogyasztás jelentős problémát jelent, ezért fontos lenne azoknak a tényezőknek a beazonosítása, amelyek hozzájárulhatnak az egyének közötti különbségekhez a problémás alkoholfogyasztás kockázatában. A szelfpszichológiai megközelítés egy új kiegészítő lehetőséget jelenthet az alkoholhasználati zavarok megértésében, hangsúlyozva az empatikus és válaszkész gondviselői viszonyulás szerepét az egészséges énfejlődés és önszabályozás kialakulásában. Eredmények: A kutatás legfontosabb eredményei közé tartozik, hogy a szelftárgy szükségletek kielégítetlensége hozzájárult a szelf fragmentációjának növelésén keresztül az érzelemszabályozási nehézségek és a problémás alkoholhasználat nagyobb mértékéhez. Megfigyelhető volt az is, hogy az eltérő kockázati csoportba tartozó személyek között jelentős különbségek álltak fenn az érzelemszabályozási nehézségek, az alkoholfogyasztás motivációi és a szelf fragmentáció tekintetében. Továbbá az érzelmek szabályozásának nehézsége egyrészt közvetlenül is fokozta az problémás alkoholhasználat mértékét, másrészt a megküzdés motivációját is felkelti az egyénekben, ami szintén növeli a kockázatos alkoholhasználatot. Az eredmények alapján feltételezhető, hogy ezek a tényezők szorosan összefüggenek, és láncszerűen befolyásolják egymást, így a szelftárgy szükségletek a szelf fragmentáción, az érzelemszabályozási nehézségeken, valamint az ivási motivációkon keresztül közvetetten bejósolhatják az alkoholhasználat zavarainak megjelenését és mértékét.