Szabadidő eltöltési szokások és rizikómagatartás a segítő szakemberek körében.

Abstract

Szakdolgozatom a fiatalok egészségmagatartását, szabadidőeltöltését, illetve a rizikómagatartás és a társas kapcsolatok témakörét dolgozta fel. Kutatásomat egy speciális csoport vizsgálatára szűkítettem, így az interjúk fókusza elsősorban a fiatal segítő szakemberek attitűdjére, empátiájára, valamint szabadidős tevékenységeire irányult. A kutatás célja az volt, hogy megvizsgálja a motivációs faktorokat a szociális munkások segítő szakma melletti döntésében, emellett olyan kérdések tárgyalására tért ki, hogy mennyire érzik érzelmileg megterhelőnek a munkájukat, milyen nehézségekkel találkoznak a segítő munkájuk során, továbbá, hogy milyen megoldási módokat alkalmaznak a nehézségek csökkentésére, vannak-e és ha vannak akkor milyen szabadidő eltöltési szokások töltik fel őket, illetve a megkérdezett fiatalabb korosztályra milyen rizikómagatartás jellemző. A kutatást félig strukturált interjú módszerrel készítettem szociális szakmában dolgozó fiatalokkal (N=10). A vizsgálat eredményei szerint a válaszadók emberközpontú beállítottságuk miatt, és a szülők, barátok hatására választották ezt a szakmát. Megállapítható, hogy a válaszadók nagyon megterhelőnek érzik a munkájukat, több segítő munkához kapcsolódó eset (bántalmazás, öngyilkosságra való hajlam stb.) miatt, amely kapcsán szupervízióra, akár mentálhigiénés segítségnyújtásra lenne szükség. A válaszadókat a szabadidőeltöltésük során az olvasás, a rendszeres testmozgás, a videojátékok és a vezetés, kirándulás tölti fel. Leginkább a rendszeres dohányzással írható le a megkérdezett fiatalabb korosztály rizikómagatartás, emellett a stresszevés is megjelent a válaszok során.