A debreceni embert a történelem kérl elhetetlenül formálta, sajátos lelkiséggel ruházta fel, bátorságát edzette, magyarságában erősítette. A városba jövő diák is így nevelkedett és egyénisége ilyetén formálódott. Beleívódott a múlt öröksége, s ennek átható ereje jellegzetes tartást kölcsönzöt t számára. A cívisváros abból élt, hogy bőkezűen áldozott a szellemi javakra.