Szakdolgozatom témája az elterelés eredményessége, annak hatékonysága. A kutatás során figyelembe vettem a kliensek és a szakemberek véleményét, valamint a különböző témához kapcsolódó szakirodalmat és jogszabályt is. A törvény lehetőséget ad arra, hogy a droghasználó személy a büntetés helyett a gyógykezelést, vagyis az elterelést válassza, amely megoldás lehet az abúzus kezelésére, és a társadalomba való integrációjára és re-integrációjára.
A munkám során néhány javaslatot is felvetettem – például azt, hogy milyen lehetőségeket lehetne alkalmazni a hatékonyabb eredmény elérése érdekében. Az elterelés akkor lenne igazán eredményes, ha egészségügyi intézményben, (pl. Drogambulancián) döntenék el minden esetben azt, hogy az elterelés melyik formáját kapja az ellátott, hiszen ott szakemberek (egészségügyi szolgáltatók pszichiátere, addiktológus szakorvosa, vagy klinikai szakpszichológusa) állapítják meg. Az egyesületek, alapítványok is végeznek elterelést, azonban csak a megelőző-felvilágosító szolgáltatás. Ezért az ott történő állapotfelmérés alapján előfordulhat, hogy a kliens nem a számára legmegfelelőbb kezelést kapja. Fontos lenne továbbá követéses vizsgálatot végezni, amely az elterelés hosszú távú eredményeiről szolgáltatna elengedhetetlen információkat, adatokat. Munkámban arra is rámutatok, hogy a szenvedélybetegség kialakulásában vagy elkerülésében a legnagyobb szerepe a családnak van, hiszen a családban érik a személyiséget olyan hatások, amelyek modellt jelentenek. Amikor a személy nem kapja meg a követhető modellt, vagy nem fogadja el azt, akkor könnyen befolyásolható lesz, és deviancia felé terelődik. A vizsgálatban résztvevő kliensek is megfogalmazták azt, hogy a családi háttér milyen jelentőséggel bír a deviáns személy gyógyulási folyamatában.

Témavezető neve: Dr. Murányi István

Szakdolgozat készítésének éve: 2012