Kedves vadásztársaim! Előre bocsánatodat kérem, amiért becsaptalak. Becsaptalak, mert könyvet írtam, holott nem vagyok író, és nincs rátermettségem az írásra. De... Ez a "de" a mentségem! Vadászember vagyok ízig-vérig. Sok szép és hangulatos vadászatban volt részem hol sikerrel, hol sikertelenül. Illetőleg sikertelenül sohasem, mert a siker nem csak eredmény lehet, hanem tanulság is. Néha a sikertelenségből azért is többet tanulhatunk, mert az fájdalmas, és napokig, sőt hetekig rágja az embert, hogy így kellett volna - úgy kellett volna!... Így szerzünk tapasztalatokat. Úgy vedd hát könyvemet, kedves vadásztárs, hogy ne az írót keresd benne, ne a stílus szépségét bíráld, hanem a vadászat leírását, amelyet ha igyekeztem is képességeim határáig szépíteni, mégis a legvalódibb igazság után írtam. Bizonyára találsz benne olyat, ami egy - eddig számodra talán érthetetlen - kérdést fog tisztázni vagy megoldani. "Több szem többet lát!" a jelszó, és az sehol nem igazolódik be annyira, mint a Természet ezer titkába behatoló vadászembernél. Könyvem fejezeteiből egyik-másik már megjelent a Nimród számaiban is. Ezeket csak azért vettem föl itt is, hogy együtt legyenek eddigi vadászéletem szépségei. Olvasd hát oly élvezettel, mint amilyen szeretettel megírtam. (A szerző) Olvasd hát oly élvezettel, mint amilyen szeretettel megírtam. (A szerző)