A nukleáris energia fegyverként való alkalmazása a nemzetközi konfliktusok kezelésének egyfajta gyújtópontjává vált az elmúlt években. A terrorizmus és a transznacionális fenyegetések eszköztárában ott lapul egy minden haderőt maga mögé utasító szörnyeteg, a nukleáris fegyverkezés. A téma időszerűsége olyan nemzetközi együttműködést sürget, amely nem csupán utólagos szabályozást, helyreállító- védekező mechanizmusok kidolgozását tűzné ki célul, hanem a terrorista cselekmények hatásos megelőzéséért küzdene. Dolgozatom célja, hogy összefoglaljam a terrorizmus megfékezésére irányuló, nukleáris fegyverkezéssel kapcsolatos nemzetközi egyezményeket, azok hatását és szerepét az államok jogrendszerében, diplomáciai kapcsolataiban, társadalmi megítélésében. Eközben a dolgozat végigfut azokon az alapvető elveken és szabályozásokon, amik a fegyveres konfliktusok jogszerű megoldási lehetőségeit rendezik a nemzetközi jogban. A hágai Nemzetközi Bíróság nukleáris fegyverek alkalmazásával és a velük való fenyegetéssel kapcsolatos tanácsadó véleményét azért emelem ki a többi szabályozás és egyezmény közül, mert olyan kérdést feszeget, amiben jelenleg nincs egyértelmű állásfoglalás, illetve konszenzus az államok között.