A video fej-impulzus teszt eredményeinek jellegzetességei a benignus paroxizmális pozícionális vertigóban szenvedő betegek körében
Fájlok
Dátum
Authors
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
DOI
Absztrakt
A benignus paroxizmális pozícionális vertigó (BPPV) a leggyakoribb belsőfül eredetű szédüléses kórkép, amely visszatérő, fejhelyzet változással összefüggő, másodpercekig tartó forgó szédülésként jelentkezik. A kivizsgálás során alkalmazott diagnosztikus tesztek (Dix-Hallpike manőver, Supine Roll teszt), a betegség későbbi, nem-akut fázisában nem mindig pozitívak. A video fej-impulzus teszt (vHIT) egy modern vizsgálóeljárás, mellyel objektív módon vizsgálható a perifériás egyensúlyszerv funkciója, ugyanakkor a vizsgálómódszer jelenleg nem része a BPPV diagnosztikájának. Kutatásunk célja a vHIT alkalmazhatóságának vizsgálata volt, a BPPV-ben szenvedő betegek diagnosztikája során. Vizsgáltuk a vHIT során mért gain (GA) és gain aszimmetria (GA%) értékek eltéréseit egészséges kontrollcsoporttal összehasonlítva. A kutatás első szakaszában az UD MED egészségügyi informatikai rendszerben áttekintettük a DEKK Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika otoneurológiai szakrendelések 2022. júliusa és 2024. decembere közötti beteganyagát. Ez után a hátsó és a horizontális félkörös ívjárati BPPV-vel diagnosztizált betegeket kiválasztottuk és a vHIT eredményeiket (GA, GA%) elemeztük. A kutatás második szakaszában a BPPV-ben szenvedő betegcsoport vHIT eredményeit hasonlítottuk össze egészséges kontroll csoport vHIT eredményeivel. A BPPV-s csoport beválasztási kritériumainak 158 beteg (28 férfi, 130 nő; átlagéletkor 65,4 év) felelt meg, akik közül 146-an hátsó félkörös ívjárati és 12-en horizontális félkörös ívjárati BPPV-ben szenvedett. A kontrollcsoport 53 egészséges beteg alkotta. A p-BPPV esetén a posterior GA medián értéke szignifikánsan alacsonyabb volt a kontrollcsoporthoz képest [0,85 (Q1-Q3: 0,76-0,93) vs 0,94 (Q1-Q3: 0,91-0,98); p < 0,001]. A posterior GA% medián értéke szintén szignifikánsan magasabb volt a betegcsoportban [3% (Q1-Q3: 1-5%) vs 2% (Q1-Q3: 1-3%); p = 0,002451]. A h-BPPV esetén a lateralis GA és GA% értékek nem mutattak szignifikáns különbséget a kontrollcsoporthoz képest. Ezen kívül a kóros GA előfordulása posterior ívjáratok esetén gyakoribb volt p-BPPV-s csoportban, mint a kontrollcsoportban (18/143 vs 1/53; p = 0,04802). A h-BPPV csoportban a kóros lateralis GA és GA% aránya szintén magasabb volt. Eredményeink alapján a vHIT GA és GA% értékei bizonyos esetekben eltérést mutathatnak BPPV-ben. A vHIT önálló diagnosztikai módszerként nem helyettesíti a pozícionális teszteket, azonban egy értékes kiegészítő vizsgálat lehet.