A dolgozat a magyar középiskolások dohányzási szokásait és a dohányzás-megelőzés pedagógiai, módszertani lehetőségeit vizsgálja. A kutatás alapját két kérdőíves felmérés képezte, melyekben 131 tanuló és 54 pedagógus vett részt Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyéből. Az eredmények szerint a diákok 68%-a kipróbálta már a dohányzást, leggyakrabban 14–17 éves korban, a dohányzás elkezdésében pedig döntő szerepet játszanak a kortársak és a családi minták. A prevenciós programok ismertsége alacsony (51%), a tényleges részvétel pedig mindössze 13%, ugyanakkor az interaktív és érzelmileg ható foglalkozásokat a tanulók különösen hasznosnak ítélték. A pedagógusok visszajelzései alapján az iskolai dohányzás mindennapos probléma, de a módszertani felkészültség hiányos. A vizsgálat igazolta, hogy a hatékony prevenció kulcsa a hitelesség, az élményszerűség és a közös társadalmi felelősségvállalás, melynek része a családok bevonása és a pedagógusok szakmai támogatása. A dolgozat gyakorlati üzenete szerint a serdülőkori dohányzás visszaszorítása csak komplex, több szintű megközelítéssel valósítható meg.