Nincs béke az olajfák alatt, vagyis a demokrácia tizenharmadik évében sem tud megszületni az a közszolgálati televíziózás (és rádiózás), amellyel mindkét politikai tábor elégedett volna, legfőként elégedett volna pedig a közönség, a nézők, akikért (elvileg) az egész van (volna). Jól tudjuk persze, a politika "elégedettsége" mindig egyenesen arányos érdekérvényesítő képességével, vagyis: ha az "én" nótámat húzzák a kocsmában, akkor jók a zenészek és kifogástalan a kiszolgálás, ha ellenben nem (egészen), akkor - kérjük a panaszkönyvet. A panaszkönyet általában a sajtó írja.