A Nagyapám című könyv Picassót, a 20. század legnagyobb zsenijét mutatja be úgy, ahogy unokája, Marina látta. 1973-ban, a festő halálakor, Marina huszonkét éves volt. Harmincévi hallgatás után írta meg könyvét. Ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy szavakba öntse mindazt a szenvedést és sérülést, amelyekről szemérmesen, ugyanakkor túláradó érzelemmel vall. Marina Picasso bensőséges és megdöbbentő hangon ír fájdalmairól, majd szabadságának megleléséről: saját és a világ távoli tájainak gyermekeiről, akik teljessé tették életét.